Ma egy kicsit bővebben írok arról a nőgyógyászati műtétről, amin sajnos át kellett esnem még a babóca előtt.

A történet ott kezdődött, amikor diagnosztizálták nálam a PCOS betegséget. Sajnos az évek alatt olyan mértéket öltött nálam ez a betegség, hogy az orvosom indokoltnak látta beavatkozást, plusz ehhez még hozzájött az is, hogy az inszeminációk (mesterséges megtermékenyítés egy fajtája) előtt el kellett végezni egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatot, amit amúgy nem kell altatásban végezni, de a műtéttel egy időben azt is megcsinálták. Legalább azt a fájdalmas procedúrát megúsztam, éppen elég volt a műtét utáni lábadozás.

A műtétre úgy feküdtem be, hogy benne volt a pakliban az az eshetőség is, hogy a női szerveimből el kell távolítani valamit. Az ébredés után, természetesen még félkómában az volt az első kérdésem az orvoshoz, hogy „ugye, doktor, mindenem a helyén maradt?!”. A válaszából csak arra emlékszem, hogy „nyugodjon meg, semmit nem kellett eltávolítani és a petevezetékek is átjárhatóak,…”. A mondókájának többi része teljesen kiesett, nem is tudtam rá figyelni, csak, mint valami távoli hangot hallottam, és úgy sírva fakadtam, mint egy kisgyerek, örültem annak, hogy egyben vagyok.

Maga a műtét normál esetben kb. fél-1 órát vesz igénybe. Nálam kb. 1 órás volt az egész procedúra. Ha valami nagyobb baj is lett volna odabent és el kellett volna távolítani valamelyik szervet, akkor természetesen hosszabb időbe tellett volna a műtét. Szerencsére erre nem került sor, és bízom benne, hogy másnak is szerencsésen zajlik le egy ilyen beavatkozás. Mert azt nem kívánom senkinek, amit előtte átéltem, annyira féltem, hogy még azt a kis esélyt is elveszik, hogy kisbabám lehessen.

A beavatkozás viszonylag rutinműtétnek számít, és nem is kell végigmetszeni az ember hasát, mivel ez egy úgynevezett laparoszkópiás műtét. Altatásban végzik… bevallom őszintén, én ettől is nagyon paráztam, mivel régebben volt már egy másfajta műtétem, ahol altatás után rosszul lettem, mert valamilyen anyagra érzékenyen reagált a szervezetem. Akkor is csak a rosszullét miatt kellett több mint egy hetet kórházban töltenem, az amúgy 3 nap helyett. Ennél a műtétnél azért másképp zajlott az altatás is, de kb. a „szuper” anyag befecskendezését követően a második levegővételnél totál beájultam, teljes képszakadás, ahogy annak lennie is kell.

A műtét után ennél a laparoszkópiás dolognál szerencsére nem úgy néz ki az ember, mint aki Hasfelmetsző Jack-kel futott össze. Csupán három kis, egyenként kb. 1-2 cm hosszúságú vágást ejtenek a pocakon. Mindkét oldalon egyet-egyet és egyet a köldökben. Ezeken a lyukacskákon keresztül vezetik be a kamerát, és ezen keresztül történik maga a beavatkozás is. Esetemben ez egy petefészek drilling volt, ami annyit tesz, hogy apró lyukakat ejtenek a petefészkek felületén, hogy ezzel segítség elő a tüszőrepedést. Emellett pedig eltávolítottak egy nagyobb cisztát, amiről szerencsére a szövettan alapján kiderült, hogy semmiféle rosszindulatú elváltozás nem áll a hátterében. Szerencsére…

Ahhoz viszont elegendő volt és intő jelnek tekintettem, hogy onnantól kezdve sokkal jobban figyeltem magamra és mindent megtettem annak érdekében, hogy egészségesebb életmódod folytassak. Azóta is ezt követem…

(folytatás következő posztban)