Tudom nem egészen a blogom témájához illő bejegyzés lesz a mai, de annyira felhúztam magam azon, ami történt ma velünk, hogy muszáj kiírnom magamból!

Hát a pofám leszakad, de komolyan…
Amennyire szerettem itt élni, most úgy érzem, egyre inkább utálok!!! Hova lett az a barátságos, szabad falu, ahol felnőttem, amit mindenki csak a nyugalom szigetének tartott, amire büszkén mondtam, hogy IGEN, én itt élek, ahol mindig volt egymáshoz az embereknek pár kedves szavuk, ahol mindenki ismerte és tisztelte a másikat, ahol a gyerekek bárhol szabadon járhattak-kelhettek, játszhattak?! Már csak az emlékeimben…

Ehelyett most mi van?!? Minden körbekerítve, ami nincs arról is kiderül, hogy magántulajdon és senkinek semmi keresnivalója nincs a területen! Kérdem én, hogy ez NORMÁLIS??? Meddig mehet még ez el?

A mai történet a következő, amin totálisan felhúztam magam…
Családdal kirándulunk, erdőt járunk, hazafelé megállunk szedret szedni, ott ahol ezer éve szedi már az ember a szedret, itt, kis falunk határában. Nem tonna számra, hozzáteszem, hanem kis tejfölös vödörbe, hogy legyen otthonra is, mert a kisfiam imádja!!! Megáll mellettünk egy autó, számomra idegen hang kiszól, „Azért marad nekem is? Ha már ez az én földem, azért kérdezem, hogy azért marad nekem is?” Odanézek, hogy mégis ki ez, rájövök, hogy igazából fogalmam sincs, életemben nem láttam még. Mondjuk neki, hogy ezer éve itt szedünk szedret, eddig soha nem volt ebből probléma. Közli, hogy de ez MAGÁNTERÜLET és Hárskúton mindenki tudja, hogy ez az ő tulajdona, hogy hogy mi nem. Persze, köszönni még mindig nem tudott…na mindegy, ezen túl is tettem magam, DE az ég szerelmére, talán ő az Atya Úristen, hogy nekem tudnom kéne, hogy ő ki fia borja, meg hogy itt már mi magántulajdon, meg mi nem?! Sajnos nem kaptunk értesítő levelet, és a falurádió sem mondta be, hogy mit és ki vásárolt fel a környéken!!! Se az ő homlokára nem volt ráírva, hogy XY vagyok, és itt élek Hárskúton, se az erdő szélre nem volt kifüggesztve, hogy „Hülye marha, ne menj be, mert tilos!” Ha a beszélgetés végére nem derül ki, hogy ki is ő valójában, akkor még mindig nem tudnám…na persze nem azért derült ki, mert magától bemutatkozott…de ez más történet. A végére azért közölte, hogy szedjünk csak, de legközelebb szóljunk előre! Hát mi nem szedtünk tovább, és amit addig szedtünk, azt is legszívesebben a fejére öntöttem volna!!!

Tényleg az agyam eldobom, hogy mi folyik itt. Remélem a kedves tulajdonos, akit nekünk ismernünk kellett volna, most boldog, és szép lett ettől a vasárnapja! Azok pedig, akik mindenféle idegennek eladogatják a földeket, remélem, hogy ez által sikerült megváltani az életüket, de legalábbis jobban érzik magukat egy ilyen közegben, amivé ez a falu vált?!

A lényeg kedves itt lakó társam, vagy ide látogató vendég, vigyázz, hogy hol szeded a gombát, hol szedet a szedret, bodzát, csipkebogyót, vagy akármit, nehogy magántulajdont sérts!!! De levegőt is csak a saját kertedben vegyél, mert a végén még abból is gond lesz, ha azt kapun kívül teszed!!!

Íme a bűnös, aki le sem tagadhatná, hogy szedret lopott: