Ha beütöd a keresőbe, hogy hogyan indíts blogot, akkor az első tíz találat között van egy blogolási tanácsadó oldal, ami láthatólag kilehelte lelkét 6-7 bejegyzés után, és egy megkeseredett blogger tollából származó „10 ok, hogy ne írj blogot” összefoglaló.
Nem tűnik jónak a kezdet. Ha olyan is feladja pár poszt után, aki elvileg profi a témában, más meg hosszú évek blogolása után dönt úgy, hogy ennek nem volt értelme, nem érte meg a szenvedést, akkor valószínűleg már felesleges megpróbálni… Küzdeni a technika ördögével, az internetes szolgáltatók szeszélyeivel, a trollok hadával? Kinek kell ez?
Különben is, ha mindenki ír, akkor ki olvas? Vannak pozitív példák is, jó fej bloggerek, akiknek sok követőjük van, és még pénzt is keresnek a blogjukkal, de ők biztosan jókor voltak jó helyen, és időben szálltak fel a blog-vonatra… Ha nem jut eszünkbe több kifogás, akkor el is kezdhetjük a blogolást.
A siker záloga itt is 10%-ban a tehetség, 90%-ban a kitartás.
- Ha valamit igazán szeretsz, ha valami igazán érdekel, arról írni is tudsz. Ha nem tudsz írni, akkor tudsz beszélni; ma már a vlog (videós blog) is menő, lehet saját csatornád a YouTube-on!
- Tervezd meg előre, mikor van időd tartalmat gyártani, legyen listád a témákról, amiket meg szeretnél „énekelni”! Legyen egy mappa a gépeden, amiben gyűjtöd az anyagokat!
- A mobilodban biztosan van jegyzettömb funkció. Mindig írd fel azonnal, ha valami eszedbe jut, ne tűnjön el egy zseniális gondolat a napi forgatagban!
- A spontaneitásodat se veszítsd el! Ha hirtelen ihleted van, nem kell ragaszkodni a tervezett témához! Írd meg, ami aktuálisan jön, ettől lesz élő a blogod!
- Ki hagyhatná ki most például, hogy a magyar focicsapat teljesítményét dicsőítse, és azt is megemlítse, hogy közben a vízilabdázók, a vívók, a kutatók és fejlesztők is sorra aratják a babérokat!
Ha nem az tart vissza, hogy most csöppensz bele az egész blogolási történetbe, hanem az, hogy már 10 éve kacérkodsz vele, de nem jutottál semmire, és csak nézed, hogy mások saját kis birodalmat építettek e közben, akkor csak egy dolgot szeretnék mondani neked: „Az első legalkalmasabb pillanat elültetni egy fát húsz éve lett volna. A második most van!”
